2014. nov 18.

Fekete karácsony

írta: Lakner Zoltán
Fekete karácsony

Egy nehéz nap Fekete Györggyel. Terítési kultúra állampolgári otthonainkban. Hal és narancs. Tocsog-e majd Katalin? 

Téved, aki azt hiszi, könnyű a közéleti ember élete. A mai nap például Fekete György jegyében telt el. Jó, túlzok, de ez egy magánblog, túlozhatok. Visszafelé haladva az időben, az történt, hogy megnyitottam egy kiállítást. Jó, hát, igen, ez van. A kiállítás egyébként nem ezért jó, mindenkinek szeretettel ajánlom. Na, de, az egyik installáció lényege, hogy egy üvegvitrinbe helyezett Fekete György-albumot lehet egy laboratóriumi kesztyűbe dugott kézzel lapozgatni. Nem tudom jól elmesélni, de fantasztikus élmény, ajánlom. Az alkotóval volt is szerencsém beszélgetni, néhány szót vesztegettünk Fekete Györgyre is.

Mindjárt átkötök a karácsonyhoz.

Az is történt, hogy egy belga forgatócsoport tagjai, két rokonszenves srác, elmondták, hogy itt-tartózkodásuk alatt találkoztak Fekete Györggyel. Mivel ez egy magánbeszélgetés volt, nem írom le az élményük lényegét, a lényeg, hogy találkoztak.

És akkor most átkötök.

Mert ugyanis pár nappal ezelőtt kedvenc retro tévémben kedvenc Főzőcskémben láttam az 1985-ös Amfora terítési verseny összefoglalóját, amelyet Kudlik Júlia vezetett (Hova lett Molnár Margit?). A zsűri elnöke pedig az elnyomatás e nehéz éveiben Fekete György volt. Névrokonság kizárt, a frizura mindent elárul. A győztes asztal egy karácsonyi terítés/teríték (hogy kellene ezt mondani?) volt, s a verseny tapasztalatai alapján az akkor éppen az IDEA művészeti vállalat egyik vezetőjeként sínylődő Fekete György megállapította: Magyarországon van terítési kultúra, az állampolgárok szépen terítenek otthonaikban. Fekete György mindent lát. 

Fekete karácsony.jpg

A karácsonnyal rokonítható, egyben józanító élmény volt, hogy a feledhetetlen Két duci hölgy ismét feltűnt valahol, és egyebek mellett lazacot sütöttek vagy inkább hosszan pároltak egy vaslábasban, naranccsal, valahol Angliában, egy old timer motorverseny résztvevőinek (és résztvevőiként). Hal és narancs... az gyerekkori karácsony! Nem mintha gyerekkoromban tudtam volna a lazac létezéséről (hacsak nem David Attenborough természetfilmjeiből). 

Amúgy ma két eső között azon gondolkodtam, fekete vagy fehér lesz-e a karácsony, na, ugye, ezért is jutott ez az egész eszembe. Lassan azt is meg kellene néznem, hogy mi van, ha Katalin tocsog vagy kopog, mert ezeket mindig összekeverem. 

Szólj hozzá