Hú, hát nagyon bele kellene húzni. 

Ehhez képest... Na, jó, ehhez képest ma azt intéztem karácsony-ügyben, hogy évek óta először cd-t vásároltam, azt is magamnak. Kate Bush nélkül élni nem tudok. Bármit csinál, az nekem ünnep, szóval ma este, miután megvettem, nyilván nem csak úgy, hanem külön megrendelve, szóval, utána tovalibegtem a várakozás szélesedő folyamának a hullámainak a fodrainak a peremén, jézusistenem, szóval jót tett nekem, hogy fizikailag birtokolhatom a kiadványt, és jót tesz, hogy most éppen Kate a nyári alkonyról szóló zenei paraboláját adja nekem itt elő. 

Várj, ehhez a cd-s részhez pont tudok képet tenni - Móni megmondta, hogy képnek lenni kell. 

Aztán. Mai fogadalmam, hogy karácsonyig nem eszem édességet. Nem, így, ebben a formában nem bomlik ki az igazság minden részlete. Nem eszem süteményt. Azért az nem ugyanaz. Kifejezetten nem eszem szaloncukrot. Csokit eszem, maximum két kocka egy nap, mondjuk, meg reggel azt a kis kekszet és túró rudit, de lehetőleg csokit se, és hát süteményt, azt még mignonnyit, akarom mondani, mikronnyit sem. Ez jót tesz majd az alakomnak, az egészségemnek, a vércukromnak. És majd kiderül, mit tesz a hangulatommal. Attól tartok, ennek hatására sem öltök Ryan Gosling-jelleget, de legalább nem váltok időnek előtte súlycsoportot se felfelé

Mi van még? Van még sok-sok beteg ember, zsebkendőbe köhögj, tüsszents, vannak utolsó pillanatban meg- és átszervezett last minute tanítások, éjnek évadján átnézett szövegek, de végül is ez nem baj, meg reggeli kikászálódások az ágyból, ez picivel nagyobb baj, iszonyatosan csikorgó elindulások, korai sötétedés, na azt utálom, legtöbbször szürkeség, amitől teljesen csődöt mond az időérzékem, ami amúgy elég jó alapvetően, de a változatlan koromszínű félhomályban képtelen vagyok érzékelni, hogy fél 8, fél 10 vagy fél 12 van. Ezt is utálom, a viharos szelet is utálom, a városi szélcsatornákat is utálom, ahol leviszi a fejem és szétizéli a hajam a huzat, meg előre utálom azt, hogy amikor majd esni is fog, komolyabban, akkor a pénzlehívási céllal feltúrt városban nyakig járunk majd a sárban. Ezt el kellett mondanom, de amúgy ma talán sütött a nap - vagy az tegnap volt? - mindenesetre kedden szabadtéri óra lesz, ne essen, berakok még egy, mittomén, kardigánt a táskámba. 

Mivel semmi más nem jut eszembe, illetve eszembe jut, de az végképp nem tartozik ide, a jelen nagy klasszikusával élve az advent jelentőségére szeretném a figyelmét felhívni és a karácsony ünnepére. Lehet, hogy nem ezt kérdeztétek de én ezt válaszolom. Maradjunk abban, hogy ma már majdnem gondoltam a karácsonyra. 

Szolgálati közlemény: Marci, vegyük meg az utolsó napocskás pulóvereket! (Majd hülye leszek belinkelni.)