Jön, de honnan? Áramszünet. Nix mézeskalács. Már a pezsgőre gyúrok. Pingvin, kenguru. 

Egyáltalán honnan tudni, hogy jön a karácsony? 

Jó, jó, hát a naptárból. Meg a visszaszámlálásból. Hogy is áll? Ez az oldal amúgy továbbra is borzasztóan néz ki. De ne legyünk földhözragadtak. Kellene valami kevésbé direkt. Érzet, jel. Nem, a hideg nem elég. Különben is, ne panaszkodjunk, nálunk volt áram, fűtés, közlekedés. Csak megázni utálok, sapkát viselni és esernyővel mászkálni, ez azért nem olyan léptékű probléma, mint például a tesómékat sújtó áramhiány.

Előjel az is, hogy elkezdik faragni, na nem a fát a tartóba, hanem az egyetemen a következő félévi órarendet.... De karácsonyi várakozásnak ezt inkább nem nevezném, s hogy mi az, aminek nevezném, azt nem részletezem. Tudhatnánk onnan is, most már közeledik, hogy rákészülünk a mézeskalácsra. Erre azonban sajnos alkalmatlan vagyok. Móninak is mondtam, hogy erre ne számítson. De azért jó nyomon járunk, mert mi is tervezgetjük a menüt. Merthogy olyan tervezgetősben van az ember ilyenkor. Na, ez már egy érzésféle.

Közelíthetnék onnan is, hogy megvan a nagy családi összejövetel napja (mondjuk sok választási lehetőség nincs, de akkor se mindegy, melyik nap legyen). Habár, azt hiszem, sokszor el kell majd még mondanom a bűvös morzsaparti kifejezést. Amelynek morzsáit aztán a barátokhoz szállítjuk, ám, tartok tőle, alábecsülik a családi fogyasztás méreteit, ha maradékra számítanak. És akkor kalkuláljuk ide azt is, hogy tervezgetni kell a politológus évfolyamtársak nagyon zárt körű, ámde néhány meghívottal kibővített éves összejövetelét.

Marci szerint az is egy előzménye az ünnepnek, hogy megjelenik a John Lewis karácsonyi hirdetés. Igen, ez csalhatatlan jel, ráadásul idén pingvines, és magunk közt szólva még egy kicsit meg is hatódtam rajta. Azt hiszem ez utóbbi a valódi jel. Ezzel szinte egyidőben a BBC-n már a bécsi újévi koncertet reklámozzák, ami messze nem az én zenei világom, de január 1-jén délelőtt pezsgővel az ágyban hallgatni a tök ugyanoylan keringőket, nem egy rossz dolog. És, ugye, az újévet megelőzi a szilveszter, azt pedig a karácsony. Mondom én, sínen vagyunk. 

Van még egy fontos dolog: nyílnak a nappaliban a valódi, őseredeti IKEA-orchideák. Nem engem illet a dicséret, Gábor nevelése. Évek óta bírják, nyáron pihennek, karácsonyra színárban úszunk. Ez már majdnem olyan biztos jel, mint a karácsonyi csillag, ha mondjuk a karácsonyi csillag az ausztráliai nyárban jelent volna meg. Egyre biztosabban érzem, hogy nekünk nyáron kellene karácsonyoznunk, és ezt az egész hókása, meg latyak dolgot baromira át kellene gondolni újra. Csakis önzetlenségből: sokkal jobb lenne a svéd orchideáknak is délen.