A család a Viber-en. Szombat este?! Gyertyangyalok. Barátkáim. 

Hiába szidja bárki a huszonegyedik századi technológiát, nekem ma (és máskor) igenis jól jött, hogy a Whatsup-on megbeszéltük a barátommal, hogy egy közös barátunkkal rendben megérkezett a színházba, miközben két barátommal vacsoráztam, és ezalatt a Viber-nek hála még a családi karácsonyozás időpontját illetően is óriási előrehaladást értünk el. Bár este vágni lehetett a ködöt, a helyzet mégis tisztult.

Órákkal korábban egy tévéfelvételről a városba tartva kifejezetten jó jelnek tekintettem, hogy a taxiban Eurythmics szólt, merthogy két napja azt hallgatok megint, azzal együtt is, hogy a mittudomén milyen rádióban játszott szám nem a kedvencem, illetve akkor már ez a verziója számít annak. Ezen az örömön még az is alig tudott rontani, hogy Annie után Zoltán Erika szólalt meg, és valamit összehordott a szombat estéről. Pedig ma még csak péntek volt. (Ahogy elnézem, ezért a klipért tuti érdemes volt New York-ba mennie, remélem, hogy amúgy is volt ott valami dolga.) És akkor már azt sem hallgatom el, hogy a taxival elhaladtunk egy Zeppelin márkanevű munkagép mellett. 2:1 a zene javára. 

A vacsora az olasz ételek íze, a holland nyelv szépsége és a magyar borok ereje jegyében telt. Meg az ajándékba kapott bordó gyertyaangyalok társaságában, akik maguk is elgondolkodtak, ki suvasztotta őket műanyag dobozba. Viszont róluk megint eszembe jutott Annie, aki többszörös angyal. 

Kiderült továbbá, hogy korunk térdszalagrendje a hashtag - ha valaki hashtag lesz, akkor megállíthatatlanul az örökkévalóságba vezet az útja. Azt már csak a bor hatásának tudjuk be, hogy hazafelé a "Rossz frizurával nem lehet forradalmat csinálni" mondat is kifutott a paulocolelhói gyártósoromról. Egyszer a holtfáradtan és két pohár bor után megalkotott életbölcsességeimet kötetbe rendezem majd és Oravecz Nóra nyomdokaiba lépve párnára fogom hímezni. 

Hát ez volt ma a munkán kívül, meg egy nagy séta haza. Most már lassan leheveredem egy garantáltan idézetmentes párnára. Megint jól elmentem az éjszakába - ahogy két éve mindig történik: az elhatározást tett nem követi, és inkább alszom -, de amúgy a Moszkva téren is lett volna kivel találkozni. Városszerte, a szélrózsa minden irányában vannak barátaim. Nem is kell ennél több.