A krétapor mindent beborít, főleg engem. A norvégoknak még saját nap is jut. Piton a melegben. Aerobikozó rénszarvasok. 

Ma az egyik legkedvesebb termemben tartottam órát, ahol végül is csak beszélgetni és leülni nem lehet, ellenben mindent belep a krétapor. Főleg engem. Nem tudom, hogy matematikai képleteket a nap más óráiban a táblára rovó kollégákat miért nem zavarja ez, mindenesetre a szerteszét hagyott krétákat és szivacsokat hiába helyezem akkurátusan a helyükre, ez nem segít azon, hogy nagyjából mindenem krétás lesz perceken belül. Majd a következő 85 percben azt próbálom kideríteni, vajon nem vagyok-e így krétaporosan tökéletesen röhejes a hallgatók számára, vagy nem vagyok-e attól röhejes, hogy egy-egy lopott pillanatban a vélt vagy valós krétaporos foltokat pucolom magamról. 

Ma a pozitív gondolkodás jegyében megpróbáltam a krétaporról hópihékre, behavazott alpesi tájakra, mátrafüredi gyógylevegőkre, kókuszos sütemények illatára asszociálni. Szomorúan jelzem, ez még akkor se fog sikerülni, ha órákig nézem Gyógyító Marika képét.

Akkor már inkább, sokkal inkább, a norvég mesterséges napra szavazok. Az még úgy is segít, hogy valahol a messzi északon hurcolják keresztül-kason, hogy fényt vigyenek az emberek sötétbe burkolt kis életébe. Kell-e mondanom, hogy ezekben a norvégmintás cifra szűrös időkben különösen aktuális az északi fény.

A fényről jut eszembe, hogy egy nagyon kedves régi barátom írt tegnap este mailt, egyebek mellett azt is közölve, hogy ő, a nagy karácsonyi készülődő még hozzá sem fogott az ünnepi feladatokhoz. Büszkén gondoltam arra, hogy, na igen, mi már mennyivel előbbre tartunk, hiszen itt fent vannak a karácsonyi fények.

Említést teszek továbbá arról, hogy ez a napi blogírás egyrészt elég jó kis relaxációs gyakorlat a nap végén, tulajdonképpen olyan, mintha naplót írnék, amit gyakran terveztem, de sosem valósítottam meg. Emellett nagy magatartásformáló erővel bír, ugyanis én szeretem a dolgokat, pláne, ha írásról van szó, megtervezni. Ehhez képest most nap mint nap ki vagyok szolgáltatva a saját magam gyér spontaneitásának, meg hát az eseményeknek. Igaz, tavaly egy nagyon kedves ismerősöm megjegyezte: "Zoli, veled mindig történik valami!". És ez igaz, holott, én sokáig azt gondoltam, hogy mindig is csendes unalmas életet fogok éldegélni, bele a nagyvilágba.

Ámde hogyan is lehetne ezt tenni olyan barátok mellett, akik rákkattantak a Karácsonyi maratonra, és már szinte provokálnak. Egyikük egy olyan termék hirdetését mutatta meg, amiről itt csak annyit mondanék, hogy e szavakkal reklámozzák: Tartsd melegben a pitont! Másikuk pedig - szintén az állategészségügy megtévesztő fedősztorijába csomagolva - egy nagyszerű videóval lepett meg. Hát lehet itt unatkozni? 

<div id="fb-root"></div> <script>(function(d, s, id) { var js, fjs = d.getElementsByTagName(s)[0]; if (d.getElementById(id)) return; js = d.createElement(s); js.id = id; js.src = "//connect.facebook.net/en_US/all.js#xfbml=1"; fjs.parentNode.insertBefore(js, fjs); }(document, 'script', 'facebook-jssdk'));</script>
<div class="fb-post" data-href="https://www.facebook.com/video.php?v=868870619790027" data-width="466"><div class="fb-xfbml-parse-ignore"><a href="https://www.facebook.com/video.php?v=868870619790027">Post</a> by <a href="https://www.facebook.com/maiken38">Michael Aiken</a>.</div></div>